Sziasztok!(: Itt is a negyedik rész. Örömmel láttam, hogy az
előző részekhez is kaptam kommenteket és a blog nézettsége meghaladta az
1500-at!^^ Köszönöm!(: Továbbá azt is, ahányan megtekintettetek 1-1
rész!(: Ha tetszett ez a rész, akkor kommentezz!(: Jó olvasást!
UI: Aki gondolja kérdezzen TŐLEM
UI2:A Little Things *-*
UI3:Pár rész és az 1D teljesen beleépül a történetbe.
Nemsokkal a Louis és Elenorral való találkozásom után hazamentem. Ott Dennis várt.
~író szemszöge~
Nina megállt Dennissel szemben, majd óvatosan letette a táskáját és a
kulcsait az egyik fotelre de közben le sem vette a szemét a fiúról.
Dennis szeme gyűlölettel és haraggal volt teli. Tekintetéből kilehet
olvasni az érzéseit. Meggyötört volt. Nem hitte el, hogy lecsapták a
kezéről a gazdag családból származó Ninát.
-Miért jöttél ide?-kérdezte tőle a lány ingerülten kissé kiszáradt
torokkal. A gondolatok csak úgy áramlottak az agyában, a levegő szinte
forrt közöttük. Ha most valaki idegen látná ezt, azt hinné ellenségek,
nem is gondolná, hogy valaha egy párt alkottak. Pedig nem is olyan rég
ez még úgy volt...
-Beszélnünk kell- közölte vele higgadtan a srác.
-Szerintem nekünk már nincs miről beszélnünk- a lány sürgetőre fogta a
beszélgetést, mintha valami dolga lenne és nem akarna elkésni, de csak
nem akart beszélni a volt barátjával.
Kiismerte a fiút. Rájött, hogy amit egymás iránt éreznek az nem szerelem. Rájött, hogy a fiú csak kihasználja őt.
Nina úgy érzi most már nem fogja tudni őt átverni Dennis. Még mindig fáj
neki az igazság...de talán jobb is, hogy most rájött erre.
~Nina szemszöge~
-De van!- erősködött Dennis.
Nem szóltam semmit, csak vártam, hogy végre nyögje már ki ami a lelkét nyomasztja és menjen el.
-Mióta tart ez a szerelmi szál Dave-vel?
-Tessék? Nem tudom miről beszélsz, ugyanis nincs itt semmilyen szerelmi
szál. De miért is vagy féltékeny? Hiszen te sem azért voltál velem,
miért hű de nagyon szerettél...
-Rád sem ismerek...
-Egyéb mondandód van?
-Nincs...- közölte Dennis lehajtott fejjel.
Kissé rosszul éreztem magam amiatt, ahogy beszéltem vele. Teljesen
összezavarodtam, de tudom nem megoldás a kiabálás. Nem vezet semmire.
-Sajnálom...- közöltem vele, még mielőtt kilépett volna az ajtón.
-Én is- mondta majd távozott.
A fa ajtó záródása mintha szíven talált volna. Hirtelen mintha hiányozna Dennis.
Gyorsan kivertem ezen gondolatokat a fejemből, majd felszaladtam a
szobámba. Beálltam a gardróbom elé és valami megfelelő ruhát kerestem az
estére. Nem tudom, hogy milyen koncertre visz engem Dave de valami
olyan ruhát kell választanom, amely mindenhol megfelel. Nem feltűnő de
azért ne egy sima póló meg rövidnadrág legyen.
Végül egy szép halvány rózsaszín színű szoknya mellett és egy fekete
topp mellett döntöttem. Arra egy kis bolerót...szerintem megfelel.
Valahogy éreztem, hogy Dave nem valami rok banda koncertjére visz, hiszen ő nem az a típus.
~Pár órával később~
-Gyönyörű vagy- közölte velem nagy mosollyal az arcán.
-Köszönöm- mondtam neki kissé lepirult arccal.
~A koncerten~
Ezt nem hiszem el...Soha nem gondoltam volna, hogy pont ennek a bandának
a koncertjére hoz. Most meglepődtem a döntésén. Élőben még nem
találkoztam mint az 5 sráccal...de most itt a lehetőség. És az első
sorba szól a jegyünk...Azt hittem Dave nyakába ugrom mikor megtudtam,
hogy egy One Direction koncerten vagyunk és az első sorba szól a
jegyünk. Egy halk 'Köszönöm'-öt súgtam neki vagyis inkább mondtam a
fülébe. Nemsokkal később a fények kigyulladtak, és megcsendült a More
Than This dallama.
Ez az egyik kedvenc dalom tőlük...
A koncert már javában folyt, újabb és újabb dalokat adtak elő a srácot.
Felcsendült a Live While We're Young és a Little Things is.
A koncert urán mikor hazaértünk Dave nyakába borultam.
-Örülök, hogy jól érezted magad- mondta nekem nagy mosollyal az arcán.
-De nem kellett volna erre költened- közöltem vele a vállába temetett arccal.
-Már hónapokkal ezelőtt megvettem a jegyet, tudtam, hogy eljössz velem- közölte velem kacér mosollyal az arcán.
Harry rám mosolygott... Tisztán láttam miközben a Moments-et énekelték.
~Másnap~
-Nina, Nina...ébredj!- hallottam még félálomban Mike hangját.
-Mi az?- kérdeztem a párnába temetve az arcomat.
-Elfelejtetted?- kérdezte és a hangjából ítélve meglepődött.
Felemeltem a fejemet, majd felnéztem a bátyámra.
-Ma délben érkeznek a nagyiék és már 10 óra van. El kell készülnöd. Siess.
Ezek után kiment és rám zárta az ajtót. Még vagy 5 percig feküdtem az
ágyba majd mikor úgy éreztem, hogy ki tudok kelni az ágyból megtettem
azt. A fürdőszoba felé vettem az irányt. Beléptem az ajtón majd a mosdó
felé indultam. Megmostam az arcomat, fogat mostam, lezuhanyoztam,
felöltöztem majd kifésültem hosszú szőke hajamat.
-Jó reggelt- közöltem velük miközben belibbentem a konyhába. Mindenki
arcára 1-1 puszit nyomtam, majd megettem a pirítósomat majd megittam
mellé a kakaómat.
Miközben az utolsó falatot nyeltem le megszólalt a rádióban a(z) One
Direction-Live While We're Young. Akaratlanul is mosolyra húzódott a
szám és gondolataimban az én régi göndör hajú barátom került.
Harry...Napról napra egyre jobban várom a viszont látást, a felismerés pillanatát. De türelmes leszek.
Elmélkedésemet Cris hangja zavarta meg aki sürgetett engem a kocsi felé.
Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hozom a részt, de eddig nem
volt valami nagy kedvem írni! Továbbra is várom a kommenteiteket. Nagyon
örülök minden egyes pozitív visszajelzésnek!(: Ígérem, hamarosan több
One Direction lesz benne, még egy kicsit legyetek türelmesek!(: Jó
olvasást!
Amint beértem a kis kávézóba, helyet foglaltam a legelső szabad
asztalnál. A pincér egy percen belül mellettem teremt, hogy felvegye a
rendelésemet. A szokásos tejeskávémat rendeltem. A kávézó csendes hely
volt. Kis területű, nincs is olyan sok asztal, vásárlókból is szűkösek,
de nekem mégis ez a kedvenc helyem. Talán pont azért, mert ilyen
nyugalom van itt, amelyet egy emberekkel teli helyen nem tudok
felfedezni. Miután megittam a kávét, gondoltam egyet majd elindultam
Dave házuk felé. Tudtam, hogy ugyanide jöttek vissza, hiszen egy ilyen
gyönyörű házat csak nem hagynának itt. Az ajtó előtt kicsit
megbizonytalanodtam. Igazából azt sem tudom, hogy mit akarok neki
mondani. Egy mély lélegzetvétel után megnyomtam a csengőt. A hangja
olyan volt számomra mintha gyomron húztak volna. Összegörnyedve és
türelmetlenül vártam az ajtó előtt, hogy annak kinyitásakor
megpillantsam Dave-t. Tudtam, hogy a szülei dolgoznak, ezért más emberre
nem számítottam az ajtónyitásnál.
Amikor kinyitotta az ajtót kicsit összerezzentem, mivel épp másfelé
figyeltem. Mikor rátekintettem...szerintem kicsit belepirultam. Ott állt
előttem egy szál törölközőben, vizes felsőtesttel. Az egész teste csak
úgy csillogott a napfény miatt. Miután észbe kaptam, hogy ki is kéne
nyögni valamit a számon, egy gyors sziát intéztem felé. Elmosolyodott,
köszönt majd beinvitált a házba.
-Ne haragudj, hogy megvárattalak, csak épp zuhanyoztam.
-Látom- közöltem vele egy mosoly kíséretében.
-Mi járatban?- kérdezte még mindig mosollyal az arcán. Most, hogy
belegondolok elég fura látvány lehetünk. Itt áll egy fiú egy szál
törölközőben és vele szemben egy lány, akit szemmel láthatólag nem
idegesít annyira ez a helyzet.
-Csak szerettem volna beszélni veled.
-Történt valami?
-Azt hiszem szakítottunk Dennissel. Tegnap este otthagyott engem. El sem
köszönt. De nem bánkódom miatta...csak...ez most hirtelen jött.
-Megértelek! Várj öt percet, felmegyek felöltözök és itt leszek.
Erre csak egy mosollyal és egy bólintással tudtam reagálni. Körbenéztem a szép házban.
Milyen rég voltam már itt. Semmi sem változott. A kandalló felett
ugyanúgy ott lóg egy régi de szép kép. A padlón egy hatalmas régi de
értékes szőnyeg van. Azon egy kisebb fa asztal és az körül egy kanapé és
két karosszék. A falak fehérre vannak festve, a plafonról egy gyönyörű
csillár lóg le. Pont mint a régi filmekben. A fal egyik oldalán egy
hatalmas ablak volt, amely ellátta fénnyel az egész szobát. A régies
bútorok ellenére a szoba melegséget és fiatalságot sugárzott. Tökéletes a
rend, mint mindig. A többi szoba is hasonlóképpen van berendezve. A
konyha, a fürdőszobák és Dave szobáján kívül mindenhol régebbi bútorok
találhatóak, amelyek ugyanúgy tökéletesek mint az újak. A konyhába
modernebbnél modernebb eszközök vannak. A közepén egy nagy ebédlő asztal
található, az körül 8 szék. Az egyik fal mentén szekrénysorok,
különböző tárgyak vele szemben pedig a hűtő, a mosogatógép és a
gáztűzhely valamint alkalmas terület az ételek elkészítéséhez. A két sor
között egy hatalmas ablak található, amely a ház háta mögé néz.
Dave szobája olyan, mint a többi fiúé. Sötétkék fal, sötét bútorok,
sötét ágy és ágytakaró. Egy hatalmas LCD TV, képregények, videójátékok
stb.
A ház összes szegletét nagyon jól ismerem.
-Itt is vagyok, bocsi, hogy így megvárakoztattalak!- tért vissza az
immár pólóban és farmernadrágban lévő Dave- Sajnálom, hogy
szakítottatok. Szép pár voltatok.
-Ne sajnáld. Én sem sajnálom.- mondtam neki egy mosoly kíséretében- Már
rég eltávolodtam tőle...és valahogy érzem, nem ő az igazi. Nem ő az
akit a sors nekem szánt.
-Értelek. Ma este...lesz egy koncert. Eljönnél velem?
-Melyik banda fog játszani?
-Azt majd megtudod. Nem szeretném elárulni, hacsak nem jössz rá
magadtól- mondta egy mosoly kíséretében. Szeret ilyen játékokat játszani
velem.
-Legyen meglepetés! Nem fogok kutatni! Ígérem.
A kijelentésem után kinyílt a bejárati ajtó. Dave anyukája lépett be rajta. Láttam, hogy örül nekem. Át is öleltük egymást.
-Örülök, hogy újra látunk téged Nina- közölte velem az anyja meleg hangon.
Dave családja mintha tökéletes lenne, de tudom, hogy nem az. Mindenhol vannak problémát és ez alól ők sem kivételek.
A látogatás után egy öleléssel váltam el Davetől, majd a házunk előtti parkba mentem. Leültem egy kis padra.
Eszembe jutott Louis és a találkozásunk. Napról napra egyre izgatottabb
vagyok, egyre jobban várom azt, hogy találkozzak Harryvel. Szeretném őt
igazán megismerni, nem úgy ahogy csak egy rajongó ismerheti. A barátja
akarok lenni. Soha nem felejtem el azt, ahogy megmentett. Neki
köszönhetem azt, hogy most létezem. Neki köszönhetem az életemet.
Elmélkedésemet pár galamb zavarta meg, akik hirtelen repültek el az
útról. Louis és Elenor közeledett. Mosolyogtak mint a ketten. Nagyon
boldogok és örülök nekik.
-Áh Nina, szia!
-Sziasztok! -köszöntem nekik a mosolyt viszonozva.
-El ő itt Nina, Nina ő El.
-Örülök, hogy megismerhettelek- közölte velem egy mosoly kíséretében El.
Lou elmesélte neki a mai találkozásunkat, majd felajánlották, hogy
menjünk el együtt valamikor valahová. Megadtam nekik a számomat, majd
távoztak.
Hihetetlen... Soha nem hittem volna, hogy egy rajongónak ilyet ajánlanak
fel. Már csak egy dologban reménykedek, abban, hogy hamarosan láthatom
Harryt.
Sziasztok!(: Bocsi, hogy az eleje ilyen unalmas lett, de ennek a
résznek a végén bekapcsolódik az One Direction is!(: Bocsi, hogy ilyen rövid lett, de egy kicsit beteg vagyok és nem volt erőm hosszabbat írni!
Majd legközelebb! Jó olvasást és ne felejts el komizni!^^
A bálterem csodálatosan nézett ki. Az asztalokon bordó terítő volt,
középen egy-egy vázában virág. Minden osztálynak meg kellett tanulnia
egy táncot és azt előadni ma este. Míg nem kezdődött el a táncok
előadása különböző zenék mentek, különböző előadóktól. Az embereknek nem
volt kedvük táncolni, mindenki ideges volt. Egyszer csak meghallottuk
az öt ismerős hangot, az One Directiont. A teremben lévő diákok fele
felállt, majd a táncparkett felé vették az irányt. Páran énekelték is a
Live While We're Young-ot.
-Kimegyek egy kicsit levegőzni- közöltem Dennissel majd elhagytam a termet.
Amint kiléptem az épületből a hideg levegő arcon csapott. Tavasz volt.
Az égen számtalan csillagot lehetett felfedezni. Gyönyörű volt. Egy éve
járok Dennissel de mégsem érzem magam olyan boldognak.
Nagyot sóhajtottam majd egy kezet éreztem a csupasz vállaimon. Hirtelen
hátrafordultam, de ott egy meleg szempárral találtam szembe magamat.
-Dave!- felkiáltottam majd a karjaiba vetettem magamat.
Dave egy nagyon jó barátom, ő segített nekem beilleszkedni és bevallom
nagyon megszerettem. Mindig fel tud vidítani. 2 hónapja elment a
városból, de most visszatért.
-Hiányoztál- közölte velem majd megpörgetett a levegőben.
-Te is nekem- mondtam neki egy puszi kíséretében.- Ugye most már nem mész el? Ugye most már itt maradsz?
-Igen. Nem tudnálak még egyszer itt hagyni.
Talán kissé bele is pirultam ebbe a kijelentésében, de nagyon boldognak éreztem magamat.
-Dennissel hogy állsz?
-Együtt vagyunk még mindig- közöltem vele egy ál mosoly kíséretében.
-Ennek nem örülsz?
-Nem erről van szó...csak...
-Csak mi?
-Nem érzem magam boldognak vele. Mintha valami hiányozna.
-Sajnálom- úgy egy percig hallgattunk mint a ketten, majd Dave megtörte a csendet.- Gondolkodtál az ajánlatomon?
-Igen, de nem tudom mit mondjak rá. Szeretnék vele találkozni de félek.
Mi lesz ha azt hiszi csak a hírneve miatt keresem fel? Mi lesz ha
elfelejtett?
-Sss, ilyenre ne is gondolj- lépett közelebb hozzám, majd a mutatóujját a számra helyezte. Éreztem, hogy az arcom vörös lesz.
-Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz- közölte velem, majd az
arcomhoz közelített. Éreztem meleg leheletét az arcomon, már majdnem az
ajkait is a számon, amikor Dennis közbe szólt.
-Ti meg mit csináltok?- kérdezte dühösen. Ahogy néztem a szeméből dühöt
olvastam ki. Dühöt nem szerelmet...Igazából soha nem láttam volna, hogy
úgy néz rám mintha én lennék neki a legfontosabb. A tekintete mindig
hideg volt és rejtélyes. Mintha kényszerítve lenne valamire.
-Sajnálom- közöltem vele magyarázkodás helyett.
-Addig volt jó, míg nem voltál itt!- kiáltott majd megvető pillantásokat intézett felé és felém.
-Most menjünk vissza, mindjárt kezdődik az est- közölte velem majd karon
ragadott. A bejáratból még visszanéztem Davera aki szomorúan nézett
rám.
Minden rendben lesz- olvastam le a szájáról, majd bementem az épületbe.
~Másnap~
A nap besütött a szobám ablakán. Meleg sugarai cirógatták arcomat.
Gyönyörű idő volt. Ablakom alatt egy madár csiripelt. Kimásztam az
ágyból egyenesen az ablakhoz sétáltam majd kinyitottam azt. Mélyet
szippantottam a friss levegőből, majd hagytam, hagy járja át a szobát.
A tegnapi este katasztrófa volt, eltekintve a tánctól. Dennis nem
szóltunk egymáshoz, egy szó nélkül lelépett. Bár nem vagyok emiatt
szomorú.
Bementem a fürdőszobámba, lezuhanyoztam, fogat mostam, kifésültem hosszú
szőke hajamat majd felkötöttem, átöltöztem enyhe sminket tettem fel
majd a közeli park felé vettem az irányt. Telefonomat a zsebembe
csúsztattam, fülhallgatómat a füleimbe helyeztem.
A parkban néhány ember volt. Mindenki kimozdult a csodálatos időjárás
hatására, ami mit tudjuk Londonban nem a legmegszokottabb.
Hosszú gondolkodás után elindultam a közeli kávézóba. Igazából nem
figyeltem az, hogy hova lépek. Élveztem az időd és a zenét amely a
fülembe szólt. Észre se vettem, hogy nekimentem valakinek.
-Bocsánat, ne haragudj!- nézett le rám gyönyörű szemeivel Louis.
-Semmi baj. Az én hibám is, nem figyeltem, hogy hova megyek- közöltem vele mosolyogva.
-Amúgy hogy hívnak?- kérdezte kíváncsi szemekkel Lou.
-Niná-nak.
-Örülök, hogy megismertelek Nina. Bár most rohannom kell Elenor elé.
-Én is örülök Louis. Rendben, szia.
-Szia!
5 perc után is csak álltam szótlanul.
Most én tényleg Louissal beszéltem? Egy One Directionos taggal?
Miután észbe kaptam és felfogtam, hogy mi is történt az imént, tovább mentem a kávézó felé.
~6 évvel korábban~
Egy szőke hajú kék szemű kislány rohangál a tó partján. Rövid ruháját a
szél fel-fel fújja, de ez sem zavarja a lányt. Vidám mosolya másoknak is
mosolyt csal az arcára. Nevetése csak úgy visszhangzik a tájon, ahol az
emberek napoznak vagy éppen fürödnek a tóban.
A parton az emberek között észrevehető egy a lányhoz hasonló korú fiút,
akinek göndör haja és szívmelegítő mosolya van. Valószínűleg a
későbbiekben lányok fognak olvadozni tőle.
A lány annyira belemerült a játékba,-mert neki ez az volt-hogy hirtelen
beleesett a vízbe. A víz mélysége változó volt, de ott magasabb volt az
alacsony lánynál. Nem tudod feljönni a felszínre. Mindenki megijedt. A
barna göndör hajú fiú utánaugrott. Hamarosan a felszínen volt a törékeny
lánnyal.
-Nina jól vagy?- kérdezte tőle az anyja, majd a partra fektették a
lányt. A lány köhögött párat, majd halvány mosollyal az édesanyja felé
fordult, ezzel is jelezve, hogy nincs nagyobb baj. Anyja átölelte a
lányt, majd Nina az ölelés után odament a megmentőjéhez.
-Kö...köszönöm.- közölte vele a lány vékonyka hangocskáján. Mindenki
őket figyelte. Az emberek szemében két kisgyerekek voltak, akik épp most
barátkoznak össze. Ninának is Harrynek ez több volt.
-Nincs mit- közölte vele a fiú egy mosoly kíséretében.
A hét többi részében egy barátság alakult ki közöttük. Ninát lesújtotta a
hír, mikor megtudta: Harryéknek vissza kell menniük Angliába. A madridi
lány úgy érezte, egyedül maradt. A barátai az iskolában vannak, velük
csak ott tartja a kapcsolatot. Neki ez volt az első olyan barátság,
amely nem az iskola falai között szövődött. 12 évesen elhatározta:
egyszer megkeresi a fiút.
~5 évvel ezelőtt~
Lena szemszöge:
Ez az átkozott az eső. Az utak úgy csúsznak, nekem meg sietnem kell
haza. Lábammal újra rányomtam a gázpedálra. Siettem. A jelző lámpák
váltakozása is nehezített utamat. Elhatároztam, hogy kerülőt teszek,
mivel még úgy is hamarabb hazaérek.
Villámlani kezdtek. Az eső egyre jobban szakadt, már-már szinte alig láttam valamit.
Bekanyarodtam egy mellékutcára. Ott csak egy fényszóróra lettem
figyelmes, majd éles fájdalmat éreztem. Tenyeremet ráhelyeztem a
derekamra, nedvességet éreztem. A világ egyre inkább elsötétült, a zajok
egyre tompábbak lettek...
~1 évvel ezelőtt~
Nina szemszöge:
Itt kell hagynom Madridot. Ezt a gyönyörű várost, amelyre tényleg a
világ közepeként tekintek. Utoljára végignéztem a volt szobámba, abba a
szobába ahol leéltem eddigi életemet. 17 éves vagyok és Angliába
költözünk. Lehet, hogy ennek örülni kéne, de én igazából félek. Félek,
hogy nem dogok tudni beilleszkedni, hogy nem lesznek barátaim...Félek
mindentől. Egy könnycsepp csordult ki a szememből, majd lefolyt az
arcomon és onnan a nyakamra folyt.
Valami miatt, viszont örülök, hogy elmegyünk Angliába. Harry azóta híres
énekes lett az One Directionba...Ennek örülök is meg nem is. Örülök,
hogy valóra váltotta az álmát, világhírű énekes lett. De félek...mi lesz
ha nem ismer meg? Vagy ha azt hiszi, csak az 1D miatt kerestem meg?
Igazából számtalan ilyen kérdés fogalmazódott meg bennem, de apám hangja
megzavart. Indulni kell. Viszlát régi életem. Egy könnycsepp
kíséretében elhagytam a szobát majd a házat.
~Reptéren~
Mély levegőt vettem, majd visszafordultam a repülőgép bejárata előtt.
-Viszlát Madrid! Viszlát Spanyolország!- mondtam alig hallhatóan, majd besétáltam az ajtón.
~Angliai reptéren~
Elég sok ember van itt. Szerencsére hibátlanul beszélem az Angolt, így a nyelvvel nincs problémám.
Átvettük a csomagjainkat, majd apa leintett egy taxit. Lediktálta neki a
címünket, majd egy fél óra alatt az új otthonunknál találtuk magunkat.
~Háznál~
Nagyon szép ez a ház. Hatalmas konyha, sok szoba. Mindig is ilyen házról
álmodtam. Elfoglaltam a legnagyobb szobát, ezt apa, Mike [Az idősebb
bátyám] és Cris [fiatalabb bátyám] csak egy kisebb nevetéssel díjazták, a
nekik kicsit sem meglepő fordulatot.
Anya halála után nehéz volt újra mosolyognom, nehéz volt magamra
találnom. De sikerült. Nagyon hiányzik, de tudom, ő sem örülne ha
folyton szomorkodnék. A fényképét az éjjeli szekrényre tettem, hogy
mindig velem lehessen, még ha testben nem is.
-Elmentem sétálni!-kiáltottam be a házba, majd kiléptem a kissé zajos
utcára. A házsorral szemben egy kis park volt. Átmentem az úttesten,
majd helyet foglaltam az első padon. Valahogy mintha éreztem volna, hogy
egy tekintet megállás nélkül engem néz, ezért hátrafordultam. Egy
mosolygós barna hajú srác nézett rám.
-Ne haragudj...csak még soha nem láttalak itt- mondta nekem egy mosoly kíséretében, majd közelebb lépet.
-Semmi baj- közöltem vele.
-Amúgy Dennis a nevem.
-Én Nina vagyok- Egy mosoly kíséretében kezet fogtunk, majd megkérdezte tőlem:
-Nincs kedvenc eljönni sétálni?
Természetesen a válaszom igen volt.
Már az első nap találkoztam valakit, aki kedvesnek tűnik. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből...
~Napjainkban~
-Nina meddig várjak még?- kiáltott fel az emeletre a barátom hangja.
Ezek a pasik...
-Megyek már!- kiáltottam le Dennisnek, majd kiléptem a szobámból. A
lépcső tetején láttam, hogy végigmért, majd egy mosoly kíséretében
ennyit fűzött hozzá:
-Csinos vagy!
-Köszönöm- válaszoltam, majd elindultunk az iskolai bálba.
Köszönöm mindenkinek aki elolvasta. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy
hamarosan az 1D is színre lép. A fogalmazásom is másabb lesz, de ezek
majd a következő részben kiderülnek. A történetet általában Nina
szemszögéből fogom írna, ha váltás van akkor azt majd jelzem.(: Írj
kommentet!^^
