Sziasztok!(:
Itt is az 5.rész!(:
Köszönöm a több mint 2000 blogmegjelenítést. A blogon újítás: tettem nektek zenelejátszót, amit gondolom már láttátok. A szereplőkről próbálok feltenni képeket, de ehhez még idő kell.(:
Ha tetszett ez a rész komizz!(: Jó olvasást.
UI: Harry-s rész!(:
A repülőtérre korán érkeztünk. Még a nagyiék gépének a leszállásáig van egy kis idő.
Leültünk egy üres padra ér várakoztunk. Cris unalmában dobolt a padon ami engem kissé idegesített.
-Elmegyek a büfébe, veszek valamit.
-Rendben, de siess! A nagyiék gépje pár percen belül leszáll.
Válaszom egy bólogatás volt, majd gyors léptekkel elindultam a büfé felé amely előtt kígyózó sor állt.
Remek. Most várhatok...addigra ötször leszáll a nagyiék gépe míg sorra kerülök.
Idegességemben el is hagytam a sort majd a pad felé vettem az irányt ahol apáék ültek.
-Fogadni mertem volna, hogy ott hagyod a sort. Tehát nyertem is volna- közölte velem mosolyogva Mike.
-Akkor miért nem fogadtál?- vágtam vissza mosolyogva a bátyámnak.
-Na oda nézz hugi!- közölte velem Cris, majd én egy hirtelen mozdulattal megfordultam a tengelyem körül.
Nem hittem a szememnek. A lélegzetem elakadt...szólni nem tudtam. Azon gondolkodtam, már amennyire sikerült ilyen állapotban, hogy nem csak képzelődöm-e...de akkor Cris nem szólt volna.
Ez a valóság. Itt vannak...Itt van velem "pár" testőr kíséretében, egy légtérben az One Direction.
Láttam ahogy Harry kikukucskált két testőr válla között, majd rám nézett. Tekintete teljesen belefúródott elmémbe.
~Harry szemszöge~
Az a lány...az a szem... olyan ismerős nekem.
Teljesen úgy érzem, mintha már találkoztam vele.
Tényleg! Ő volt ott azon a koncerten...de nem arra gondolok...Most, hogy látom világosban olyan mintha már nagyon rég ismerném.
Vajon ez a megérzés igaz? Egy biztos: Kiderítem majd.
-Hé, Harry ne nézd már ennyire feltűnően!- szólt nekem a kreolbőrű barátom, Zayn.
Kissé belepirultam, mert csak most fogtam fel, hogy pár percig egyfolytában őt néztem.
Még egy utolsó pillantást vetettem felé, de szomorúan véltem felfedezni, hogy már nincs ott. Se ő se a másik három ember akivel ott ült. Látszólag az a három ember a családja.
-Induljunk- közöltem velük kissé feszültem, majd egy utolsó utáni pillantást vetettem a pad felé, ahol a lány és a családja ült.
Újra elindultunk a testőrök között, akik próbálták elmenni a sikítozó rajongók között.
~Nina szemszöge~
Harry...talán felismert engem? Vagy csak megakadt a szeme egy rajongón aki egész véletlen én voltam?
Különböző gondolatok és kérdések kavarogtak a fejemben, de mikor megláttam a nagyiékat tovaszálltak. Megöleltük őket, majd fogtunk két taxit, és a házunk felé vettük az irányt.
-Sokat változtál Nina. Kész nő lett belőled- közölte velem a nagymamám amint én egy mosollyal díjaztam.
Mindig jó az ilyen kijelentéseket hallani, nekem általában mosolyt csal az arcomra.
Csipogott a telefonom, majd kotorászni kezdtem a táskámban. Miután megvolt a képernyőjére pillantottam. Sms érkezett. Dave-től...
Kíváncsian nyitottam meg az üzenetet, amiben ez állt:
Szia! Találkozhatnánk ma?
Gyorsan ezt a választ pötyögtem be neki:
Holnap nem ér rá?
Egy percen belül jött is a válasz:
Akkor holnap.
Kissé idegesen tettem vissza a telefonomat a táskámba, majd kinéztem az ablakon.
Az idő kivételesen szép volt. A nap csak úgy sütött. Ahogy a szemembe értek a sugarai felvillant előttem Harry képe.
Harry...
Mosoly jelent meg az arcomon majd feltettem a napszemüvegemet. Élveztem a nyarat.
Elhaladtunk a kocsival a London Eye előtt, a Big Ben előtt valamint számos nevezetesség mellett.
A nagyiék még nem voltak Londonban, ezért most kitérőt teszünk a taxival.
Amikor elhaladt mellettünk a nagy piros busz eszembe jutott, amikor még csak álmodni mertem ilyenről.
Nagyon rég elhatároztam, hogy egyszer én is egy ilyenen fogok utazni. Ezt sikeresen valóra is váltottam.
Imádtam Londont. Az időjárás ellenére egy gyönyörű város bár az élet itt se olyan könnyű mint meseországban. Bár néha ott sem egyszerű...
