Stole My Heart 3.rész

Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hozom a részt, de eddig nem volt valami nagy kedvem írni! Továbbra is várom a kommenteiteket. Nagyon örülök minden egyes pozitív visszajelzésnek!(: Ígérem, hamarosan több One Direction lesz benne, még egy kicsit legyetek türelmesek!(: Jó olvasást!


Amint beértem a kis kávézóba, helyet foglaltam a legelső szabad asztalnál. A pincér egy percen belül mellettem teremt, hogy felvegye a rendelésemet. A szokásos tejeskávémat rendeltem. A kávézó csendes hely volt. Kis területű, nincs is olyan sok asztal, vásárlókból is szűkösek, de nekem mégis ez a kedvenc helyem. Talán pont azért, mert ilyen nyugalom van itt, amelyet egy emberekkel teli helyen nem tudok felfedezni. Miután megittam a kávét, gondoltam egyet majd elindultam Dave házuk felé. Tudtam, hogy ugyanide jöttek vissza, hiszen egy ilyen gyönyörű házat csak nem hagynának itt. Az ajtó előtt kicsit megbizonytalanodtam. Igazából azt sem tudom, hogy mit akarok neki mondani. Egy mély lélegzetvétel után megnyomtam a csengőt. A hangja olyan volt számomra mintha gyomron húztak volna. Összegörnyedve és türelmetlenül vártam az ajtó előtt, hogy annak kinyitásakor megpillantsam Dave-t. Tudtam, hogy a szülei dolgoznak, ezért más emberre nem számítottam az ajtónyitásnál.
Amikor kinyitotta az ajtót kicsit összerezzentem, mivel épp másfelé figyeltem. Mikor rátekintettem...szerintem kicsit belepirultam. Ott állt előttem egy szál törölközőben, vizes felsőtesttel. Az egész teste csak úgy csillogott a napfény miatt. Miután észbe kaptam, hogy ki is kéne nyögni valamit a számon, egy gyors sziát intéztem felé. Elmosolyodott, köszönt majd beinvitált a házba.
-Ne haragudj, hogy megvárattalak, csak épp zuhanyoztam.
-Látom- közöltem vele egy mosoly kíséretében.
-Mi járatban?- kérdezte még mindig mosollyal az arcán. Most, hogy belegondolok elég fura látvány lehetünk. Itt áll egy fiú egy szál törölközőben és vele szemben egy lány, akit szemmel láthatólag nem idegesít annyira ez a helyzet.
-Csak szerettem volna beszélni veled.
-Történt valami?
-Azt hiszem szakítottunk Dennissel. Tegnap este otthagyott engem. El sem köszönt. De nem bánkódom miatta...csak...ez most hirtelen jött.
-Megértelek! Várj öt percet, felmegyek felöltözök és itt leszek.
Erre csak egy mosollyal és egy bólintással tudtam reagálni. Körbenéztem a szép házban.
Milyen rég voltam már itt. Semmi sem változott. A kandalló felett ugyanúgy ott lóg egy régi de szép kép. A padlón egy hatalmas régi de értékes szőnyeg van. Azon egy kisebb fa asztal és az körül egy kanapé és két karosszék. A falak fehérre vannak festve, a plafonról egy gyönyörű csillár lóg le. Pont mint a régi filmekben. A fal egyik oldalán egy hatalmas ablak volt, amely ellátta fénnyel az egész szobát. A régies bútorok ellenére a szoba melegséget és fiatalságot sugárzott. Tökéletes a rend, mint mindig. A többi szoba is hasonlóképpen van berendezve. A konyha, a fürdőszobák és Dave szobáján kívül mindenhol régebbi bútorok találhatóak, amelyek ugyanúgy tökéletesek mint az újak. A konyhába modernebbnél modernebb eszközök vannak. A közepén egy nagy ebédlő asztal található, az körül 8 szék. Az egyik fal mentén szekrénysorok, különböző tárgyak vele szemben pedig a hűtő, a mosogatógép és a gáztűzhely valamint alkalmas terület az ételek elkészítéséhez. A két sor között egy hatalmas ablak található, amely a ház háta mögé néz.
Dave szobája olyan, mint a többi fiúé. Sötétkék fal, sötét bútorok, sötét ágy és ágytakaró. Egy hatalmas LCD TV, képregények, videójátékok stb.
A ház összes szegletét nagyon jól ismerem.
-Itt is vagyok, bocsi, hogy így megvárakoztattalak!- tért vissza az immár pólóban és farmernadrágban lévő Dave- Sajnálom, hogy szakítottatok. Szép pár voltatok.
-Ne sajnáld. Én sem sajnálom.- mondtam neki egy mosoly kíséretében- Már rég eltávolodtam tőle...és valahogy érzem, nem ő az igazi. Nem ő az akit a sors nekem szánt.
-Értelek. Ma este...lesz egy koncert. Eljönnél velem?
-Melyik banda fog játszani?
-Azt majd megtudod. Nem szeretném elárulni, hacsak nem jössz rá magadtól- mondta egy mosoly kíséretében. Szeret ilyen játékokat játszani velem.
-Legyen meglepetés! Nem fogok kutatni! Ígérem.
A kijelentésem után kinyílt a bejárati ajtó. Dave anyukája lépett be rajta. Láttam, hogy örül nekem. Át is öleltük egymást.
-Örülök, hogy újra látunk téged Nina- közölte velem az anyja meleg hangon.
Dave családja mintha tökéletes lenne, de tudom, hogy nem az. Mindenhol vannak problémát és ez alól ők sem kivételek.
A látogatás után egy öleléssel váltam el Davetől, majd a házunk előtti parkba mentem. Leültem egy kis padra.
Eszembe jutott Louis és a találkozásunk. Napról napra egyre izgatottabb vagyok, egyre jobban várom azt, hogy találkozzak Harryvel. Szeretném őt igazán megismerni, nem úgy ahogy csak egy rajongó ismerheti. A barátja akarok lenni. Soha nem felejtem el azt, ahogy megmentett. Neki köszönhetem azt, hogy most létezem. Neki köszönhetem az életemet.
Elmélkedésemet pár galamb zavarta meg, akik hirtelen repültek el az útról. Louis és Elenor közeledett. Mosolyogtak mint a ketten. Nagyon boldogok és örülök nekik.
-Áh Nina, szia!
-Sziasztok! -köszöntem nekik a mosolyt viszonozva.
-El ő itt Nina, Nina ő El.
-Örülök, hogy megismerhettelek- közölte velem egy mosoly kíséretében El.
Lou elmesélte neki a mai találkozásunkat, majd felajánlották, hogy menjünk el együtt valamikor valahová. Megadtam nekik a számomat, majd távoztak.
Hihetetlen... Soha nem hittem volna, hogy egy rajongónak ilyet ajánlanak fel. Már csak egy dologban reménykedek, abban, hogy hamarosan láthatom Harryt.