Stole My Heart 4.rész

Sziasztok!(: Itt is a negyedik rész. Örömmel láttam, hogy az előző részekhez is kaptam kommenteket és a blog nézettsége meghaladta az 1500-at!^^ Köszönöm!(: Továbbá azt is, ahányan megtekintettetek 1-1 rész!(: Ha tetszett ez a rész, akkor kommentezz!(: Jó olvasást!
UI: Aki gondolja kérdezzen TŐLEM
UI2:A Little Things *-*
UI3:Pár rész és az 1D teljesen beleépül a történetbe.

Nemsokkal a Louis és Elenorral való találkozásom után hazamentem. Ott Dennis várt.
~író szemszöge~
Nina megállt Dennissel szemben, majd óvatosan letette a táskáját és a kulcsait az egyik fotelre de közben le sem vette a szemét a fiúról. Dennis szeme gyűlölettel és haraggal volt teli. Tekintetéből kilehet olvasni az érzéseit. Meggyötört volt. Nem hitte el, hogy lecsapták a kezéről a gazdag családból származó Ninát.
-Miért jöttél ide?-kérdezte tőle a lány ingerülten kissé kiszáradt torokkal. A gondolatok csak úgy áramlottak az agyában, a levegő szinte forrt közöttük. Ha most valaki idegen látná ezt, azt hinné ellenségek, nem is gondolná, hogy valaha egy párt alkottak. Pedig nem is olyan rég ez még úgy volt...
-Beszélnünk kell- közölte vele higgadtan a srác.
-Szerintem nekünk már nincs miről beszélnünk- a lány sürgetőre fogta a beszélgetést, mintha valami dolga lenne és nem akarna elkésni, de csak nem akart beszélni a volt barátjával.
Kiismerte a fiút. Rájött, hogy amit egymás iránt éreznek az nem szerelem. Rájött, hogy a fiú csak kihasználja őt.
Nina úgy érzi most már nem fogja tudni őt átverni Dennis. Még mindig fáj neki az igazság...de talán jobb is, hogy most rájött erre.
~Nina szemszöge~
-De van!- erősködött Dennis.
Nem szóltam semmit, csak vártam, hogy végre nyögje már ki ami a lelkét nyomasztja és menjen el.
-Mióta tart ez a szerelmi szál Dave-vel?
-Tessék? Nem tudom miről beszélsz, ugyanis nincs itt semmilyen szerelmi szál. De miért is vagy féltékeny? Hiszen te sem azért voltál velem, miért hű de nagyon szerettél...
-Rád sem ismerek...
-Egyéb mondandód van?
-Nincs...- közölte Dennis lehajtott fejjel.
Kissé rosszul éreztem magam amiatt, ahogy beszéltem vele. Teljesen összezavarodtam, de tudom nem megoldás a kiabálás. Nem vezet semmire.
-Sajnálom...- közöltem vele, még mielőtt kilépett volna az ajtón.
-Én is- mondta majd távozott.
A fa ajtó záródása mintha szíven talált volna. Hirtelen mintha hiányozna Dennis.
Gyorsan kivertem ezen gondolatokat a fejemből, majd felszaladtam a szobámba. Beálltam a gardróbom elé és valami megfelelő ruhát kerestem az estére. Nem tudom, hogy milyen koncertre visz engem Dave de valami olyan ruhát kell választanom, amely mindenhol megfelel. Nem feltűnő de azért ne egy sima póló meg rövidnadrág legyen.
Végül egy szép halvány rózsaszín színű szoknya mellett és egy fekete topp mellett döntöttem. Arra egy kis bolerót...szerintem megfelel.
Valahogy éreztem, hogy Dave nem valami rok banda koncertjére visz, hiszen ő nem az a típus.
~Pár órával később~
-Gyönyörű vagy- közölte velem nagy mosollyal az arcán.
-Köszönöm- mondtam neki kissé lepirult arccal.
~A koncerten~
Ezt nem hiszem el...Soha nem gondoltam volna, hogy pont ennek a bandának a koncertjére hoz. Most meglepődtem a döntésén. Élőben még nem találkoztam mint az 5 sráccal...de most itt a lehetőség. És az első sorba szól a jegyünk...Azt hittem Dave nyakába ugrom mikor megtudtam, hogy egy One Direction koncerten vagyunk és az első sorba szól a jegyünk. Egy halk 'Köszönöm'-öt súgtam neki vagyis inkább mondtam a fülébe. Nemsokkal később a fények kigyulladtak, és megcsendült a More Than This dallama.
Ez az egyik kedvenc dalom tőlük...
A koncert már javában folyt, újabb és újabb dalokat adtak elő a srácot. Felcsendült a Live While We're Young és a Little Things is.
A koncert urán mikor hazaértünk Dave nyakába borultam.
-Örülök, hogy jól érezted magad- mondta nekem nagy mosollyal az arcán.
-De nem kellett volna erre költened- közöltem vele a vállába temetett arccal.
-Már hónapokkal ezelőtt megvettem a jegyet, tudtam, hogy eljössz velem- közölte velem kacér mosollyal az arcán.
Harry rám mosolygott... Tisztán láttam miközben a Moments-et énekelték.
~Másnap~
-Nina, Nina...ébredj!- hallottam még félálomban Mike hangját.
-Mi az?- kérdeztem a párnába temetve az arcomat.
-Elfelejtetted?- kérdezte és a hangjából ítélve meglepődött.
Felemeltem a fejemet, majd felnéztem a bátyámra.
-Ma délben érkeznek a nagyiék és már 10 óra van. El kell készülnöd. Siess.
Ezek után kiment és rám zárta az ajtót. Még vagy 5 percig feküdtem az ágyba majd mikor úgy éreztem, hogy ki tudok kelni az ágyból megtettem azt. A fürdőszoba felé vettem az irányt. Beléptem az ajtón majd a mosdó felé indultam. Megmostam az arcomat, fogat mostam, lezuhanyoztam, felöltöztem majd kifésültem hosszú szőke hajamat.
-Jó reggelt- közöltem velük miközben belibbentem a konyhába. Mindenki arcára 1-1 puszit nyomtam, majd megettem a pirítósomat majd megittam mellé a kakaómat.
Miközben az utolsó falatot nyeltem le megszólalt a rádióban a(z) One Direction-Live While We're Young. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám és gondolataimban az én régi göndör hajú barátom került.
Harry...Napról napra egyre jobban várom a viszont látást, a felismerés pillanatát. De türelmes leszek.
Elmélkedésemet Cris hangja zavarta meg aki sürgetett engem a kocsi felé.