Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ilyen sokára hoztam a részt! Megpróbálok minden hónapban legalább egy új részt hozni, bár nem garantálom, hogy sikerülni fog. Most a suliba nagyon hajtok és sok a tanulnivaló...na meg a felvételi...
Nem lett a legjobb és a leghosszabb rész...de remélem azért nem lett olyan nagy katasztrófa.
Az One Direction teljesen bele fog épülni a történetbe, de ehhez még idő kell, mivel valóságszerűen szeretném leírni a történetet, az meg, hogy 10 rész alatt már szerelem szövődik vagy éppenséggel 10 rész alatt már össze is költöznek stb. elég hihetetlennek találom.
Az új blogom illetve történetem-> Light In The Dark
Valamint a másik történetem/blogom-> Különös Élet
A nagymamáék nagyon aranyosak voltak-mint mindig- Eszembe jutottak a pár évvel ezelőtti nyaralásaim, a szülinapjaim és minden olyan dolog illetve ünnep amit a családommal együtt töltöttem.
Mosoly jelent meg az arcomon, mikor elhaladtunk egy csarnok előtt, amit One Direction plakátok díszítették.
Ahogy továbbhajtottunk sorra pillantottunk meg olyan helyeket, amelyeket a nagyszülőim mindig is szerettek volna látni.
A rövid városnézés után hazamentünk. Még mindig fura ezt kimondanom vagy leírnom, pedig már hozzá kéne szoknom, hogy új otthonom van.
London egy nagyon érdekes és szép város az időjárástól eltekintve. Napról-napra jobban szeretek itt élni, jobban megismerem a környezetet. Már csak a barátok hiányoznak...
-Szép házat választottatok- közölte a nagyi a konyha és a nappali között.
Én csak szótlanul álltam és követtem a tekintetemmel a nagyiét. A nagypapa elhelyezkedett a kertben. Újságot olvas.
-Olyan szomorú vagy. Történt valami? Vagy még mindig nem találkoztál azzal a Harry gyerekkel?- A nagyi hangja ébresztett fel a gondolataimból. Értetlenül néztem rá, majd egy idő után vettem a lapot.
-Ja, öhm nem. Nem vagyok szomorú, csak elgondolkodtam- közöltem vele egy kissé erőltetett mosoly kíséretében.
~~~
-Tej megvan, tojás megvan, vaj megvan...- mormoltam magamban a bevásárlólistát. Annyira elmélyültem, hogy nem vettem észre azt, hogy éppen nekimentem valakinek.
-Elnézést- közöltem az illetővel, majd lassan felnéztem rá. Amint megpillantottam az arcát mosolyra húzódott a szám.
-Látom nagyon el vagy merülve a vásárlásban- Mondta nekem egy édes mosoly kíséretében. Dave mindig bearanyozza a napomat és ez most sincs másként.
-Itt vannak a nagyiék és a nagyi különleges vacsorát akar nekünk készíteni, mert tudod mi folyton csak a vacak éttermi és mélyhűtött kajákat fogyasztjuk nem a finom házi kosztot- Közöltem vele pont olyan hangnemben mind amilyenben a nagymama tette azt anyával és velem.
-Ne és mi lesz a vacsora?- kérdezte Dave egy hatalmas mosoly után.
-Azt még én sem tudom. Csak megkaptam a listát és közölték velem, hogy irány a bolt!
Pár másodpercig egyikőnk sem szólt semmit, csak néztünk egymás szemébe.
-Elnézést!- törte meg a csöndet egy kb velünk egyidős lány.- Nem vettelek észre titeket. Sajnálom.
-Semmi baj!- közölte vele Dave mély de mégis lágy hangján.
A lány tekintete vidámabb lett, majd ment tovább.
-Szerintem tetszel neki!- csipkelődtem Dave-vel.
-Szerintem meg túl sok tvt nézel! De tudod, az én szívem már foglalt- Közölte majd kacsintott egyet.
Majdnem leesett az állam...
-Hát nem tudtam...- mondtam neki egy kicsit sokkos állapotban.
-Azért ennyire nem meglepő szerintem. Nagyon sok gyönyörű és kedves lány van a környéken és...
-És mi?- kérdeztem kíváncsian.
-Az egyikkel épp most beszélgetek- csak úgy egyszerűen kimondta...
Éreztem, hogy belepirulok ebbe a kijelentésébe és próbáltam nem felnézni rá. Várjunk csak...Ez most azt is jelentheti, hogy én vagyok az a lány? Nem...az lehetetlen. Vagy mégsem?
