Stole My Heart 2.rész

Sziasztok!(: Bocsi, hogy az eleje ilyen unalmas lett, de ennek a résznek a végén bekapcsolódik az One Direction is!(: Bocsi, hogy ilyen rövid lett, de egy kicsit beteg vagyok és nem volt erőm hosszabbat írni! Majd legközelebb! Jó olvasást és ne felejts el komizni!^^
A bálterem csodálatosan nézett ki. Az asztalokon bordó terítő volt, középen egy-egy vázában virág. Minden osztálynak meg kellett tanulnia egy táncot és azt előadni ma este. Míg nem kezdődött el a táncok előadása különböző zenék mentek, különböző előadóktól. Az embereknek nem volt kedvük táncolni, mindenki ideges volt. Egyszer csak meghallottuk az öt ismerős hangot, az One Directiont. A teremben lévő diákok fele felállt, majd a táncparkett felé vették az irányt. Páran énekelték is a Live While We're Young-ot.
-Kimegyek egy kicsit levegőzni- közöltem Dennissel majd elhagytam a termet.
Amint kiléptem az épületből a hideg levegő arcon csapott. Tavasz volt. Az égen számtalan csillagot lehetett felfedezni. Gyönyörű volt. Egy éve járok Dennissel de mégsem érzem magam olyan boldognak.
Nagyot sóhajtottam majd egy kezet éreztem a csupasz vállaimon. Hirtelen hátrafordultam, de ott egy meleg szempárral találtam szembe magamat.
-Dave!- felkiáltottam majd a karjaiba vetettem magamat.
Dave egy nagyon jó barátom, ő segített nekem beilleszkedni és bevallom nagyon megszerettem. Mindig fel tud vidítani. 2 hónapja elment a városból, de most visszatért.
-Hiányoztál- közölte velem majd megpörgetett a levegőben.
-Te is nekem- mondtam neki egy puszi kíséretében.- Ugye most már nem mész el? Ugye most már itt maradsz?
-Igen. Nem tudnálak még egyszer itt hagyni.
Talán kissé bele is pirultam ebbe a kijelentésében, de nagyon boldognak éreztem magamat.
-Dennissel hogy állsz?
-Együtt vagyunk még mindig- közöltem vele egy ál mosoly kíséretében.
-Ennek nem örülsz?
-Nem erről van szó...csak...
-Csak mi?
-Nem érzem magam boldognak vele. Mintha valami hiányozna.
-Sajnálom- úgy egy percig hallgattunk mint a ketten, majd Dave megtörte a csendet.- Gondolkodtál az ajánlatomon?
-Igen, de nem tudom mit mondjak rá. Szeretnék vele találkozni de félek. Mi lesz ha azt hiszi csak a hírneve miatt keresem fel? Mi lesz ha elfelejtett?
-Sss, ilyenre ne is gondolj- lépett közelebb hozzám, majd a mutatóujját a számra helyezte. Éreztem, hogy az arcom vörös lesz.
-Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz- közölte velem, majd az arcomhoz közelített. Éreztem meleg leheletét az arcomon, már majdnem az ajkait is a számon, amikor Dennis közbe szólt.
-Ti meg mit csináltok?- kérdezte dühösen. Ahogy néztem a szeméből dühöt olvastam ki. Dühöt nem szerelmet...Igazából soha nem láttam volna, hogy úgy néz rám mintha én lennék neki a legfontosabb. A tekintete mindig hideg volt és rejtélyes. Mintha kényszerítve lenne valamire.
-Sajnálom- közöltem vele magyarázkodás helyett.
-Addig volt jó, míg nem voltál itt!- kiáltott majd megvető pillantásokat intézett felé és felém.
-Most menjünk vissza, mindjárt kezdődik az est- közölte velem majd karon ragadott. A bejáratból még visszanéztem Davera aki szomorúan nézett rám.
Minden rendben lesz- olvastam le a szájáról, majd bementem az épületbe.
~Másnap~
A nap besütött a szobám ablakán. Meleg sugarai cirógatták arcomat. Gyönyörű idő volt. Ablakom alatt egy madár csiripelt. Kimásztam az ágyból egyenesen az ablakhoz sétáltam majd kinyitottam azt. Mélyet szippantottam a friss levegőből, majd hagytam, hagy járja át a szobát.
A tegnapi este katasztrófa volt, eltekintve a tánctól. Dennis nem szóltunk egymáshoz, egy szó nélkül lelépett. Bár nem vagyok emiatt szomorú.
Bementem a fürdőszobámba, lezuhanyoztam, fogat mostam, kifésültem hosszú szőke hajamat majd felkötöttem, átöltöztem enyhe sminket tettem fel majd a közeli park felé vettem az irányt. Telefonomat a zsebembe csúsztattam, fülhallgatómat a füleimbe helyeztem.
A parkban néhány ember volt. Mindenki kimozdult a csodálatos időjárás hatására, ami mit tudjuk Londonban nem a legmegszokottabb.
Hosszú gondolkodás után elindultam a közeli kávézóba. Igazából nem figyeltem az, hogy hova lépek. Élveztem az időd és a zenét amely a fülembe szólt. Észre se vettem, hogy nekimentem valakinek.
-Bocsánat, ne haragudj!- nézett le rám gyönyörű szemeivel Louis.
-Semmi baj. Az én hibám is, nem figyeltem, hogy hova megyek- közöltem vele mosolyogva.
-Amúgy hogy hívnak?- kérdezte kíváncsi szemekkel Lou.
-Niná-nak.
-Örülök, hogy megismertelek Nina. Bár most rohannom kell Elenor elé.
-Én is örülök Louis. Rendben, szia.
-Szia!
5 perc után is csak álltam szótlanul.
Most én tényleg Louissal beszéltem? Egy One Directionos taggal?
Miután észbe kaptam és felfogtam, hogy mi is történt az imént, tovább mentem a kávézó felé.